1890. szeptember 16-án egy Angliában nősült, 48 éves francia feltaláló, Louis Aiméé Augustin Le Prince rövid hazalátogatása végeztével búcsút vett fivérétől, és Dijon városának vasútállomásán felszállt a párizsi gyorsra. Poggyászában egy 1886 óta folyamatosan többször szabadalmaztatott elmés szerkezetet vitt, melynek segítségével az angol Blair-művekben előállított fényérzékeny szalagra (filmre) másodpercenként 20 fotográfiát lehetett ráfényképezni, és ezeket falra vagy vászonra vetítve láthatóvá lehetett tenni.

A vetítéskor a szemlélő azt érzékelte, hogy folyamatos mozgást lát. (Akkoriban azt feltételezték, hogy ez azért van, mert a szem retinája megjegyzi egy pillanatra az épp látott képet, és az újonnan látottal összetéve mozgás hatását kelti.) LePrince szabadalmi bejelentésében "Animated Pictures"-nek nevezte találmányát, amit el is vitt a párizsi opera főnökéhez, abban a reményben, hogy azt háttérvetítésként, olcsó, szcenikai megoldásként (!!!) alkalmazni fogják.

A feltaláló vonata elindult... LePrince azonban sosem érkezett vissza Párizsba távolléte után... Nyomtalanul eltűnt. Semmiféle nyomozás nem hozott eredményt. Meggyilkolták? Kirabolták? Kiesett a vonatból? Leszállt valahol és így érte baleset? Nem tudni. Rejtély. Még nagyobb rejtély, hogy hova tűnt a poggyásza. Talán épp ezt akarták gyilkosai megszerezni? Tudták volna, hogy később ebből a találmányból fejlődik ki a hetedik művészet? Vagy elhajították, elrejtették, szakadékba dobták, elásták, mint veszélyes bizonyítékot?

Nem semmi, hogy a mozi történelme egy mozikrimivel kezdődött. Ezáltal nem Lumieré, nem Edison (később róluk is szó lesz természetesen), hanem Augustin LePrince a mozi igazi feltalálója.