Cronenberg rovarával, a Léggyel indított
am volna a filmajánlók özönét, de a publikálásra kattintva az egésznek nyoma veszett. A hiányosságot egyszer bepótolom, de hogy valami igazán grandiózussal kezdjünk, előveszem egy régebbi ajánlómat, mely az Ördögűző kvadrológiával foglalkozik. Ennél nagyszabásúbb poszt kétlem, hogy valaha lesz, élvezzétek ki!:)
Ha valaki meghallja a szót: ördögűző, szinte bizonyos, hogy a következő képek villannak az agyába: ágyhozkötözött, sápadt, sebhelyektől torzított arcú, sárga/zöld szemű, folyton rángatózó, üvöltő, káromkodó, leírhatatlanul gonosz kislány, és az őt körülvevő két pap. De talán a két utóbbi személy ritkábban.
William Friedkin '73-as filmtörténeti mérföldköve, és annak központ figurája, a 12 éves, az Ördög által megszállt Regan MacNeil az évtizedek során menthetetlenül beleégett az emberi civilizáció (legalább) televízióval rendelkező egyedeinek agyába. A vietnámi háborúból frissen felócsúdott Amerikában megjelenése pillanatától fogva kultusz övezte. Címlapsztori volt a film, melytől állítólag a nézők szívrohamot kaptak, meghasonlottak, elájultak, a terhes anyák lebabáztak, stb. Az akkoriban még több sütnivalóval rendelkező PR management az alábbi mottót ötlötte ki a stílusteremtő alkotáshoz: "Minden idők legrémisztőbb filmje". Hogy a jelzőt mikor aggatták a filmre, fogalmam nincs, de ha a film megjelenésének időpontjakor, nagyon beletrafáltak az illetékesek-a premier óta eltelt 36 évben talán csak a 6 évvel később bemutatásra kerülő Aliennek volt akkora visszhangja, mint Friedkin művének. A maga nemében páratlan, örökbecsű mű, mely természetesen több folytatással is "büszkélkedhet".
Kezdetben ennyit az ajnározásból, lesz még bőven. Mindig is szerettem az Ördögűzőt, de miután valamelyik nap egy unott estén megnéztem, egészen odavoltam (vagy "odalettem"?) érte, és rögtön letöl...beszereztem a kevésbé jóhírű folytatásokat is, melyek közül csak a harmadik részt láttam úgyahogy, azt is nagyon régen, 4-5 éve. Az első rész be is került a végleges formáját remélhetőleg már elnyert faust-i 12-be, de hogy a többiről mi a véleményem, kiderül hamar!
Az Ördögűző 3 folytatást (2 direkt és 1 prequel, azaz előzmény) ért meg, de-mily meglepő-minőségében egyik sem ér fel a nagy elődhöz. A harmadik rész elemeiben megközelíti véleményem szerint, de erről picit később. Az alapmű megtekintése után rögtön billentyűzetet akartam ragadni, hogy minnél gyorsabban írhassak egy kis ajánlót/elemzést, aztán meggondoltam magam, és elhatároztam, hogy az összes film megtekintése után írók az egész tetralógiáról. Egy film, vagy négy, egyre megy, nemdebár?
A hagyományoktól (gondolom) eltérő módon a prequel-el nyitom soraimat. Lila sálat (hogy hívják? :), keresztes nyakláncot a nyakba, Bibliát és szenteltvizes flaskát a kézbe-magával az Ördöggel fogunk farkasszemet nézni!
Természetesen spoilerveszély fenyeget.
Az Ördögűző: A kezdet
2004-ben járunk. Vagyis...1949-ben(korán van már ehhez:). Protagonistánk a hitevesztett Merrin atya, Stellan Skarsgård figyelemreméltó alakításával. Merrin hite a II. Világháború alatt inogott meg, majd veszett el végleg. Archeológusként és kocsmatöltelékként tengeti mindennapjait, mígnem egy tehetős gyűjtő megbízza egy ősi kincs megszerzésével egy Kenyában felfedezett bizánci templomból. Eddig Indiana Jones, jápp.
A templom a föld alól került elő, ám érdekessége, hogy szinte teljesen ép maradt, az idő bizonyos vasfogának nyoma sincs rajta, mintha csak épültekor temették volna el. Merrin a templomba behatolva egy fejjel lefelé lógó, hatalmas, plafonra akasztott keresztet talál...
A szállásul szolgáló táborszerűségben egyre furcsább, baljóslóbb dolgok történnek, majd amikor egy kissrácot élve széttépnek a hiénák, míg az esetet követően transzba eső öccséhez hozzá sem nyúlnak, a Vatikán által küldött fiatal papnövendék sejteni kezdi, hogy a Gonosz keze van a dologban. Az események egyre inkább felgyorsulnak, Merrin nyomozni kezd, és miközben egyre közelebb van a célhoz, egyre nagyobb szüksége lesz elvesztett hitére...
Nagyjából ennyi a történet, röviden. Hosszabban nehéz feladat lenne kifejteni, hiszen a filmben logikus történetvezetés, mint olyan, nem található. Ennek a ténynek két oka lehet:igen ritka, hogy egy filmet két ember rendez. A Kezdettel mérpedig így történt. Paul Schraeder befejezett filmjét a fejesek halálra ítélték, mert túl spirituális lett(van egy érzésem, hogy gondolkodni is kellett a filmen esetleg), és nem elég véres, így a film nagy részével együtt Schraeder is a kukába került, a stúdió a több Marilyn Manson(csak hogy az "ördögi" témánál maradjunk) klippet jegyző Renny Harlin-t bízta meg a project megmentésével. Harlinnak kb. a film 80%-át újra kellett forgatnia, gyaníthatóan ezért esett szét annyira a történetvezetés, hiszen a határidőt be kellett tartani. A másik ok az ócska forgatókönyv lehet, de erről nincsenek információim :).
Harlinban megtalálták a tökéletes rendezőt a film élére:nem kérdez, nem gondolkodik, ha a stúdió belezést kér, akkor megkapják. Harlin amúgy nem lenne rossz rendező, ezt a Die Hard 2-vel bizonyította, de inkább tucatfilmjeiről (Ford Fairlane kalandjai, Elm utca 4, Háborgó Mélység) "ismert". Sajnos ezen filmek jellemzőit ide is átmentette:sablonos karakterek (alkoholista leprás, haláltábort megjárt zsidó ápolónő, peckes angol katona, szemét rohadt náci, stb.), borzalmas dialógusok (ha annyi ezresem lenne, ahányszor Stellan szájába rágták a "nem vagyok pap" szöveget, nem kellett volna kihagynom a pénteki Kraftwerk koncertet...), röhejes speciális effektek. A démon által megszállt személy Peter Parkerként futkos a falakon, CGI legyek és hiénák riogatnak röhögtetnek minket. Oké, hogy szorongat a költségvetés, és nem egyszerű munka lemodellezni egy élő állatot, de azért kontár munkát nem kéne végezni-ha a néző elneveti magát kínjában egy Ördögűző(vagy bármilyen, magát komolyan vevő horror)film közben, már rég rossz úton járunk. A Let the Right One In CGI-macskái is jócskán megmosolyogtatóak, de könyörgöm, az a film minden más tekintetben(számomra szigorúan szakmai szempontból) kitűnő alkotás. De a Kezdetnél a falon futkosó, eközben kattogó hangot hallató(!) Ördög csak olaj a tűzre a néző szemében. A sztori kusza, a karakterek jellemtelenek(Merrin hullákat lát, vérben fürdik, sírokat ás ki hitetlenségében, aztán meglát egy rajzot, ami a templom egyik részét ábrázolja, és hopp! Azon nyomban visszatér a hite...), nyoma nincs feszültségnek, félelemnek. De mindezt megbocsátanánk neki, ha nem lenne unalmas. Ez a Kezdet legnagyobb hibája, még a legunalmasabbnak kikiáltott harmadik részt is földbe döngöli e tekintetben. Még a sorozatban először feltűnő (de hogy minek...), igen halovány szerelmi szál sem rázza fel a történetet a rossz karakterek miatt. Pedig az alapok jók voltak: kiváló színészek (Stellan-al az élen), gyönyörű fényképezés, látvány, jó helyszín. A végeredmény?...Ha 10-es skálán pontozni kéne, egy 5-ös. Kár érte...de a nagy remake láz közepette úgyis előveszik még egyszer a sztorit, úgyhogy bizakodhatunk-lesz ennél rosszabb is!
Objektíven: 6
Szubjektíven: 5,5
Az Ördögűző
A remekmű. Minden idők legrémisztőbb filmje. Borzalmas, hogy mennyire jó. Együtt említik a filmtörténet legjobb horroraival (Az Ördögűző, Texasi láncfűrészes mészárlás, az Ómen [hogy az mit keres itt...?], Rosemary gyermekei). 36 év alatt alig kopott meg a film mind minőségileg, mind történetileg, és ezt kevés film mondhatja el magáról. A bevezetőben említett "legendák" a rosszul lett nézőkről ha túlzók is-hiszen a búlvársajtó már akkoriban sem volt piskóta-, nem alaptalanok, a "legrémisztőbb" mellett a "leggusztustalanabb" jelzőt is ráaggathatjuk nyugodtan a filmre: talán az Ördögűző volt az első olyan (horror)film, mely nyíltan, hatásvadász módon jelenített meg változatos ocsmányságokat a filmvásznon. A megszállt Regan sugárban hányja le az embereket maga körül, feje 180 fokban forog a nyakán, kereszttel véresre döfködi nemi szervét, és közben obszcén módon üvöltözik, és a szerencsére kivágott spiderwalk jelenetet ne is említsük-mind-mind sokkolóan hatottak a nézőkre, és ezen nem lehet csodálkozni. Beleborzongok a tudatba, hogy milyen lehet ez a film a mozivásznon.
Mindezek ellenére az Ördögűző, mely bár nyíltan szembeköpi a cenzúrát a khm...etikával együtt, messze nem egy szimpla gyomorforgató film, ahogyan azt a mai horrornak nevezett komédiákból megszoktuk. A William Peter Blatty hasonló sikerű regényéből adaptált filmben a brutalitás mellett találunk remekbeszabott, hihető emócionális háttérrel és motivációval rendelkező karaktereket, jellemfejlődést, misztikumot, emberi dilemmákat, vallási, hitbéli kérdések tárgyalását, melyek a letaglózó effektek, a tökéletes rendezés és operatőri munka tesz fantasztikus eleggyé.
Chris MacNeil (Ellen Burstyn), a frissen elvált színésznő húgával és lányával, a 12 éves Regan-el (Linda Blair) él washington-i, egészen pontosan georgetown-i házukban. Chris és lánya között felhőtlen a viszony, szinte elválasztathatatlanok. Ám a kislány egyre furcsábban kezd viselkedni:aggresszív lesz, öntudatlan pillanataiban bepisil, epilepsziás rohamokhoz hasonló tüneteket produkál. Chris orvosok egész karával vizsgáltatja meg, de Regan állapota egyre súlyosbodik. Mikor Regan már örjöngő őrültté változik (a saját anyját is felpofozza), végső elkeseredésében egy orvos tanácsára az egyházhoz fordul segítségért, névszerint a pszchihiáter-pap Damien Karrashoz. Az édesanyja halálos betegsége miatt hitét vesztett pap Jason Miller alakításával egy párját ritkítóan természetes, esendő emberi karaktert(ezt a bizonyos hitevesztett pap motívumot próbálták a Kezdetben is erőltetni, ezzel erősítvén a két film közötti párhuzamot) kapunk. Kezdetben csak mint pszchihiáter látogatja a lányt, de a Regan-el töltött idő alatt egyre jobban bebizonyosodik, hogy magával az Ördöggel áll szemben. Az egyházhoz fordul segítségért, engedélyt kér az ördögűzésre, melyet csak igen kivételes esetekben adnak meg. Karras megkapja az engedélyt, és hamarosan az addig Irakban, archeológusként tevékenykedő, betegségtől gyötört Merrin atya (Max von Sydow)csatlakozik hozzá. Ők ketten próbálják meg a Sátánt kiűzni a lány testéből, Regan akár túléli, akár nem...
Mint ahogyan említettem, az Ördögűző egyik legnagyobb erénye a karakterekben rejlik. Egyetlen nem odaillő cselekedet, mondat, tett nem található, a karakter- és jellemfejlődés ábrázolása végletekig letisztult, ez nem a Pólenderzon-féle töltelékemberkék armadája, vagy Stephen Sommers bárgyú főszereplői. Karras atya és édesanyja viszonya egy kevésbé emlegetett, ám ugyanolyan fontos, és rengeteg feszültséget magában hordozó történeti szál. Karras önmagát hibáztatja édesanyja haláláért, és ezt a "tettét" Regan sokszor a szemére is veti.
Karras-on és Merrin atyán kívül még fontos karakter Bill Kindermann (Lee J. Cobb) hadnagy, akit a harmadik epizódban üdvözölhetünk majd újra. Folytonos szaglászásával, nyomozásával ő is egy állandó feszültségforrás, mintha nem lenne belőle amúgy is elég...
Ó igen, feszültség. Egy nyugodt pillanatunk nincs a filmben. Az ö
rdögűzés előtt a Regan-en végzett orvosi vizsgálatok miatt érezzük kényelmetlenül magunkat(a bevillanó sátáni arcokról ne is beszéljünk-egészen primitív, mégis zseniális hatásfokozás). Ha végre elszakadunk a pokoli kislánytól, akkor sem nyugodhatunk meg, Karras belső vívódását sem lehet rezzenéstelen arccal végignézni. A család félelme és a pofátlan Kindermann nyomozó hab a tortára, hogy aztán maga az ördögűzés végleg tönkretegye a Kedves Néző idegrendszerét. Na pedig nem Regan, Nem Karras, nem Kindermann, akkor a folyton mutogatott, a fináléban fontos szerepet játszó, azóta már egy bizarr védjeggyé váló lépcsősor hozza rá a frászt az emberre egy idő után. Fantasztikus történetvezetés és hangulatkeltés, Friedkin mesteri precizitással dolgozott. Nem szívesen dolgoznék a keze alatt:a szereplők beszámolói szerint a félelem és a rettegés mementóit úgy "hozta elő" színészeiből a tökéletes alakítás érdekében, hogy pisztolyt dörrentett el Burstyn és Blair fejétől/fülétől centikre. How sweet...
Zene a szintén mindenkinek a fülében csengő, Mike Oldfield-féle Tubular Bells-en kívül csak ritkán van-a hatás ennek ellenére, vagy éppen emiatt hátszőrfelállító. :)
Minden tökéletes ebben a filmben. Örökbecsű alapmű, amint azt már párszor leírtam. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni! Brilliáns...
Objektíven: 9
Szubjektíven: 8
Trailer/IMDb
Az Ördögűző 2 - Az Eretnek
Minden idők legrémisztőbb filmjének a folytatása. Túlszárnyalni a nagy elődöt szinte lehetetlen küldetésnek számított. Az impozáns szereplőgárda és John Boorman neve azonban okot adott a bizakodásra. A '77-ben elkészült filmre tolongtak a kiadósat borzongani vágyó nézők. Ezúttal a PR-esek helyett a nézők aggattak rá egy, az eredeti szlogent idéző mottót:
"Minden idők legrosszabb folytatása."
A filmtörténetben ritka a példa, hogy egy folytatás jobb az előzményénél, ezt mind tudjuk. Ha kapásból címeket kéne mondanom példának okaként, egyből rávágom, hogy "Aliens, Terminátor 2", de újabb páldán már gondolkoznom kell. Mindenesetre a fent idézett jelzőt nem akartam elhinni, míg nem láttam a filmet. Jót sehol nem olvastam az Eretnekről, és a tény, hogy sok esetben egy Film+-os C horror is jobb nála, nem sok reménnyel kecsegtetett a majd 2 órás játékidő. De úgy voltam vele, hogy persze, hogy nem lesz olyan mint az első, de ha a feelingből maradt valami, csak nem lehet olyan rossz!
Borzalmasan szar. Istentelenül. 2 óra kín, és szenvedés.
Aki követte eddig rövid blogger pályafutásomat, vagy ismer a való életben, tudja, hogy ha fikázni kell valamit, abban aztán igazán mester vagyok. Az Eretnek tökéletes alanya lehetne egy újabb hosszabb terjedelmű, cifrábbnál cifrább sértéseket taglaló cikknek. Agyamban el is kezdtem összerakni az "ajánlót", de aztán rájöttem, hogy ebbe még Faust bicskája is beletörne, nem túl gazdag szókincsem nem elég erre a förmedvényre.
A "történet" 4 évvel Regan kálváriája után játszódik. Regan (szintén Linda Blair, aki 12 évesen jobb színésznő volt, de itt legalább már van melle:) alig emlékszik valamire az ördögűzésből, ill. azzal, ami történt vele. Egy Szál a Kakukk Fészkére típusú, beteg gyermekeknek fentartott intézetbe jár kezelésre. Eközben az egyház megbízza Philip Lamont (a változatosság kedvéért hitében megingott) atyát (Richard Burton), hogy nyomozzon Merrin atya, az ördögűzés során bekövetkezett halálának ügyében. Lamont Regan segítségét kéri, egy hipnóist előidéző gép segítségével kutakodik Regan tudatalattijában, hogy tanúja legyen az eseményeknek.
Innentől a sztori egész egyszerűen darabjaira hullik. Sáskák, Afrika, Merrin atya, sáskák, Pazuzu(az Ördög), sáskák, tojásköpködő feka gyógyító, megint villogó hipnózisgép, sáskák, múzeum...mindezt olyan tálalásban, hogy azt tanítani lehetne ("hogyan ne csináljunk filmet"). A szereplők semmilyenek, Richard Burton az egész filmben bambul maga elé(gyanítom, hogy a szerepet valami tartozása miatt vállalta el, vagy csak építkezett, és kellett a pénz, mint Michael Caine a Cápa 4 esetében), és démonokról motyog. A dialógusok alapán Michael Bay innen szerezte páratlan tudását párbeszédeket a illetően. A hipnózisos jelenetek elképesztően idegőrlőek, ahogyan a zene is (Ennio Morricone sem lehet minden szerzeményére büszke...). Minden idők egyik legkatasztrofálisabb, leggyengébb fináléja után pedig a néző fellélegezhet:végre vége! Az egész filmben az a legviccesebb, hogy lerí róla, hogy ezt komolynak szánták. Egyszerűen tragédia, nem pazarlom rá többet a szót. Nemhogy a legrosszabb folytatás, a legócskább film címre is sikeresen pályázhat! Fujj. Ha esetleg valaki a környezetedben elkezdi nézni, fordulj meg és fuss el, jó messze.
Objektíven: 3
Szubjektíven: 1
Az Ördögűző 3
A démon harmadik eljövetele. Elkészültét nem siették el, 1990-ben támadta be a mozikat a második folytatás, mely lesújtó kritikákat kapott mind a szakma, mind a rajongók részéről. Jobbnak tartották, mint az eretneket (bár ez önmagában nem érdem), de csalódást keltett a film. Nehezményezték a valóban módfelett lassú történetvezetést, az izzadtságszagú sztorit, valamint az "érthetetlen" párbeszédeket.
Valamilyen szinten érthető a csalódás: a filmet íróként és rendezőként is az első rész alapjául szolgáló könyv írója, William Peter Blatty jegyzi, gondolom sokan abban reménykedtek hogy egy, az első részt mindenben követő, fokozó részt kapnak. Nem így lett. Mai napig erőteljesen megoszlanak a vélemények a filmről, az értő, nem csak popcorn mozinkon érlelődött közönség idővel felfedezte magának-ide tartozom én is, legalábbis abban a tekintetben, hogy nekem nagyon tetszik ez a film.
A történet 15 évvel a MacNeil-házban történtek után játszódik. Bill Kindermann (George C. Scott elképesztően cool alakításával) egy brutális sorozatgyilkos után nyomoz, aki hajszál pontosan a 15 éve elfogott Gemini gyilkos mintájára öl. Eközben jóbarátja, az ugyancsak az első részből ismert Dyer atya (Ed Flanders) kórházba kerül egy rutinvizsgálatra. Ám amikor az atyát kivégzi a gyilkos, személyessé válik az ügy. Kindermann nyomozni kezd a kórházban, és a zártosztályon talál egy férfit, aki a Gemini gyilkosnak vallja magát-és aki a néhai jóbarát, Damien Karras arcvonásait ölti magára...
Izzadtságszagú, valóban. Engem egy percig nem zavart a sztori erőltetettsége, pláne a második rész borzalmai után.
Az Ördögűző 3-nak a kisujjában több hangulat van, mint a második rész 2 órájában vagy a Kezdetben. Blatty kiválóan ráérzett egy bizonyos üres, nyomasztó hangulatra, mely valóban unalmasnak hathat. A kamera alig mozog, rengeteg a totál. Az első 10 perc kicsit slasheresnek hat(nem, nem ezért tetszik a film) a sorozatgyilkosságok miatt, de a filmben alig van pár csepp vér-az áldozatokat soha nem mutatják, csak érzékeltetik a dolgokat. A film 85%-a a kórházban játszódik, ez az egész filmnek ad egy egyfajta hideg, üres érzést. Zene itt is alig szól, akárcsak az első részben. A karakterek terén vannak problémák:igazából 3 fontos szereplő van. Kindermann ugye a főszereplő. Egy veterán, heves vérmérsékletű, földhözragadt kopó, aki egyfolytában cinikus-egyszóval szimpatikus az ürge. A második Venamun(Brad Dourif/Jason Miller), a Gemini gyilkos, akit csak az "őrült" jelzővel lehet jellemezni. A harmadik Dyer atya, akivel viccesen csipkedik egymást Kindermannal-úgy a 20. percig. Tehát a kör leszűkül a rendőrre, és a gyilkosra, másoknak alig hagynak teret. Még egy fontos karakter Morning atya(Nicol Williamson), de róla később.
Az említett érthetetlen párbeszédek...nos igen. Kindermann és Venamun eszmecseréi(vagyis inkább Venamun monológjai) valóban kezdetben kicsit bonyolultak, gondolkodásra késztetik az embert-az, hogy ezt az amerikaiak nem kajálják, az ő problémájuk. Az egész filmre jellemző, hogy az ijesztegetés helyett inkább a pszchiológiára helyezi a hangsúlyt. Ettől eltekintve van ár igencsak creepy jelenet, amit a legnagyobb horrorfilmek is megirigyelhetnének. Nagyrészük bevallom engem is megihletett, amikor úgy 14-15 évesen először láttam a filmet. A vért síró Krisztus szobrok, vérző rózsák, a gyóntatófülkében történő események mind-mind nagy hatással voltak az amúgy soha el nem készült Faust képregényemre, valamint sok jelenetre szívesen, örömmel gondoltam vissza a Nimród kiagyalása közben. Kedvenc jelenetem, a legendás nővérgyilkolós szekvencia ihlette a Nimród álom jelenetének a végét (bár meglátszik, hogy csak halványan emlékeztem a dolgokra).
Erről még egy kicsit, az egész szekvencia zseniális. Nagytotál, a kamera meg sem moccan. Az eredeti jelenet 2-3 perces, ezalatt kb. 2-szer változik a kameraállás. Szép lassan a nővérke bezárja az ajtókat, miközben a rendőrök eltűnnek a helyszínről. És az utolsó ajtónál...
Nem szoktam sokszor megijedni egy horrorfilmen, de amikor ezt először láttam (persze hangerő jól fel volt tekerve), majdnem odarottyantottam a székbe, a TV elé. Lassan elaltatja a nézőt, hogy utána rendhagyó módon felébressze. Fenomenális! :)
A filmnek egyetlen nagyobb hibája van, és ebben kísértetiesen hasonlít a hasonlóan jobb sorsra érdemes Alien 3-ra. Ott a stúdió egyfoltában belepofázott Fincher dolgába, egyfolytában átírták a forgatókönyvet, a jeleneteket háromszor újraforgattatták, hogy több legyen az akció. Az Ördögűző 3 esetében az utolsó 10-15 perc tanúskodik egy mértéktelen nagy stúdióbelepofázásról:a hangulat teljesen elüt az addig felépítettől, jönnek az effektek, jön egy pap, aki nekiáll exorcizálni.
gy hollywood-i stúdióról(...:), leszögezem, hogy megérzésem a helyén volt. Az Ördögűző 3 forgatásakor több akadály nehezítette az előremenetelt, mely akadályokat a Warner gördített Blatty útjába. Blatty alapból nem is akarta Ördögűzőnek a filmet(Legion c. könyvéből írta a forgatókönyvet, és ezt akarta a film címének is), ám a stúdió minduntalan ragaszkodott az Ördögűzőhöz. Ja, hogy akkor már ördögűzés is kell bele! A második részben ugyanis nem volt, és ezt rengetegen felrótták neki. Mikor Blatty leszállította a kész anyagot, pár hónap múlva visszaküldték a kórházba, leszerződtedték Nicol Williamson-t a Merrin-koppintás szerepére, és le kellett forgatni az ördögűzés jeleneteit. Szánalmas, egy perfekt hangulatú filmet tettek tönkre a nagyokosok odafenn.
A kritikusok és a rajongók nagyon köpködték a filmet, Blatty pedig örökre megharagudott a stúdióra. Azért a nemtetszés kinyilvánítása néhol már-már túlzásokba esett: George C. Scott-nak Arany Málna? Nevetséges, elképesztően jól alakít a néhai Patton tábornok, szinte fickándozik a vásznon. Hollywood az Ördögűző 3 után 14 évvel húzott le egy újabb bőrt a franchiseról - tudjuk, mi lett az eredménye...
Vonjuk le a végső, fausti következtetést: az első rész egy örök klasszikus, felejthetetlen remekmű, a második részre kár volt pazarolni a filmszalagot. A harmadik rész egy véleményem szerint rettenetesen alulértékelt, jól eltalált mű, mely bár természetesen nem veszi fel a versenyt elődjével, de legalább méltó utódja annak. És a negyedik, a prequel...jó lenne, de mégsem az a rossz forgatókönyv, a stúdióakarat, és a veszettül unalmas cselekmény miatt. Ha más nem, a '73-as eredetit, ha még nem láttad, mindenképpen nézd meg, nem mindennapi élményben lesz részed...a többivel csak óvatosan.
Objektíven: 5,5
Szubjektíven: 7/
Utolsó kommentek